Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elherdált találmányok

2011.03.25

Amikor a szegedi gyökerű, Egyesült Államokban kutató Szent-Györgyi Albert 1937-ben megkapta a Nobel-díjat, amerikai tudóstársai nem akarták elhinni, hogy itthon még csak fel sem vették a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Az ATV esti műsora által az elmúlt héten ismertté vált Szabó Csaba professzor pedig tíz év sikeres külföldi megmérettetés után most arra vár, hogy itthon egyetemi tanárrá nevezzék ki. Vajon ennek mindig így kell lennie? Ki véd meg bennünket, magyarokat a magyaroktól?
A tényszerűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a Nobel-díj elnyerése után az MTA pótolta a hiányosságot, és Szent-Györgyit 1938-ban felvették az Akadémia rendes tagjai közé, valamint kinevezték a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorává. Szabó Csaba orvos-biológus kutató – aki jelenleg New Jerseyben is oktat, Angliában vendégprofesszor – még távolról sem tart ott, hogy a hazai szakemberek tárt karokkal fogadják, pedig az elmúlt tíz évben a világon mindenütt sikert sikerre halmozott.
Szabó tizenhárom évvel ezelőtt a Nobel-díjas Sir John Vane professzor meghívására ment külföldre, hogy egy londoni intézetben kutasson. 1995-ben az egyesült államokbeli Cincinnatti egyetem klinikáján önálló labort vezet, majd Bostonban egy gyógyszerfejlesztő céget alapít, és húsz szabadalmat jegyeztet be. 1996 és 2005 között mintegy száz meghívott előadást tart a világ négy kontinensén, és közel negyven egyetemmel működik együtt a világ minden tájáról. Több mint háromszáz, rangos szaklapokban megjelent publikációjának köszönhetően benne van az első tízben, mint akinek kutatásaira a világon a legtöbbet hivatkoznak a szakmában. 2005-ben hazajön, hogy a SOTE-n folytassa kutatásait. Elnyert pályázati pénzekből állítja fel laboratóriumát, és felújítja az egyetem Technológiai Transzfer Irodáját (TTI), amely az ott született szabadalmak védelmét szolgálná. Az itthon tudományos tanácsadóként is dolgozó professzor a közelmúltban a legkülönfélébb akadályokkal szembesült, és még arra vár, hogy egyetemi tanári kinevezéshez jusson.

Magyar–Csefkó

kutat_csefko_pal kutat_kiegett_izzo_eg_
Csefkó Pál feltaláló. A kiégett villanykörte izzószál nélkül is világít, a barkácsgép a víz alatt is működik
Fotó: S. L.

A Hetek több mint két évvel ezelőtt számolt be Csefkó Pál és Magyar László semleges áramokkal kapcsolatos találmányairól (Világszenzáció itthon: Magyarék találmánya. Hetek, 2004. január 16.). „A találmányt gyakorlatilag ellopták, és tőlünk függetlenül már több helyen is gyártják – állította e héten történt megkeresésünkkor Magyar László, majd némi keserűséggel hozzátette: – de nem ez a legszörnyűbb az egészben, hanem az, hogy a személyes kapcsolatok is tönkrementek. Úgy gondolom, hogy hamis ígéreteikkel szándékosan fordítottak egymás ellen minket a pénzemberek, kihasználva a helyzetünket, pénztelenségünket. Jogainkat a jogrendszer hiányosságai miatt nem tudtuk érvényesíteni.”
Csefkó Pál egy neves német céggel fogott össze, hogy a cikkben is említett, de azóta továbbfejlesztett áramátalakítót gyárthassa. „Hat évig próbálkoztam a termék itthoni előállításával, csak az elmúlt évben 250 üzleti tárgyalásom volt itt, Magyarországon, de – őszintén szólva – nem sok sikerrel. Pedig még a gazdasági minisztereknek, Csillag úrnak, később Kóka úr megbízottjának is bemutattam a találmányomat, de csak azt a választ kaptam, hogy majd visszatérünk rá. Korábban a Honvédelmi Minisztériumban is bekérték és bevizsgálták a terméket, és a tesztek jobb eredményt hoztak ki, mint az ennek megfelelő amerikai rendszernél. Olcsó áron, százezer forintos nagyságrendű összegért szerették volna megvásárolni a találmányt, amelynek kifejlesztésébe én 30-40 millió forintot belefektettem. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy a találmányomat államtitoknak nyilvánítsák, és ez újabb jogi procedúrákkal hátráltatta a további fejlesztéseket” – mesélte a képtelen történeteket a feltaláló.
Jelenleg Csefkó tizenegy szabadalmaztatott találmányát saját weboldalán is közzétette, és befektetőket keres. Készpénze elfogyott, kutatásait már csak kölcsönökből tudja finanszírozni, és a kényszertől hajtva tovább kellett lépnie az áramátalakító gyártása ügyében. „Miután egy tucat menedzserrel hiába próbálkoztam, most egy németországi menedzserrel dolgozom, és úgy tűnik, hamarosan gyártani tudjuk majd az általam feltalált áramátalakítót” – mondta.
Arra a kérdésre keresvén a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen nehéz boldogulni itthon, Csefkó saját tapasztalataiból kiindulva úgy látja, hogy hiány van a hozzáértő és becsületes menedzserekből, illetve a megfelelő, tőkeerős befektetőkből.

Antidepresszáns

Szabadkai István vegyipari kutató találmánya, mely az egyik antidepreszszáns tabletta alapanyagának nagy tisztaságban történő gyártására vonatkozik, már eddig is milliárdos mértékű profitot termelt a gyógyszeriparban. Szabadkai azonban semmilyen díjazásban nem részesült, sőt miután kutatási eredményeit és találmányidíj-igényét a munkáltatójának hivatalos formában is átadta, a rákövetkező munkanapon megszüntették munkaviszonyát. Ezek után azt kellett kivédenie, hogy több évi munkájának gyümölcse másnak a neve alatt kerüljön hasznosításra.
„Találmányaimból ekkor három szabadalmi bejelentést tettem, és több előadást tartottam. Az anyagi követelésem érvényesítése polgári peres eljárás keretében a Fővárosi Bíróságon folyamatban van” – mondta lapunknak a feltaláló, aki már öt éve folyamatosan küzd jogainak elismeréséért. Harcát eddig az is nehezítette, hogy a háttérben egy nagy, jogászcsapattal „felfegyverkezett” multinacionális gyógyszergyártó cég áll, akiknek már több évtizedes tapasztalatuk van érdekeik érvényesítésében. Monopolhelyzetben levő terméküknek magas árát például úgy tartották fenn, hogy a potenciális versenytársaikban tulajdoni részt vásároltak.
Pozitív fejlemény, hogy a téma a közelmúltban még nagyobb nyilvánosságot kapott: tavaly ugyanis az Európai Unió versenyfelügyelete egy időben három országban tartott váratlan razziát. Ennek következtében Szabadkai ügye is a bizottság látókörébe került, de a számára pozitív döntések meghozataláig is további évek telhetnek el.

Rátai Dániel története

Pozitív fejleményekről számolhatunk be a lapunkban is bemutatott Rátai Dániel találmányával kapcsolatban (Arizona, szívószál, vastaps. Hetek, 2005. július 1.) – és csak remélni tudjuk, hogy ez a jövőben is így lesz.
Rátai, mint ismeretes, tavaly májusban pontosan féltucat első díjat zsebelt be az arizoniai Phoenixben megrendezett Intel ISEF (Intel International Science and Engineering Fair) tudósolimpián. Találmánya képes a képernyő háromdimenziós megjelenítésére, vállalkozásának neve – 3D for All Kft. – is erre utal. Annak ellenére, hogy Rátai külföldön hívta fel magára a figyelmet, nem kellett ott kilincselnie, mert idén megkereste Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója és tulajdonosa, és Rátai cégéből 23 százalékos tulajdonrészt szerzett szellemi apport és készpénz bevitelével, a fennmaradó 77 százalék pedig a Rátai család tulajdonában maradt. Rátai tehát jelenleg együtt dolgozik a nagyobb szakmai tapasztalatokkal rendelkező, sikeres cég vezetőjével, a most folyó munkáról azonban nem kívánt nyilatkozni. Sajtóértesülések szerint az év végére szeretnének egy kész termékkel előállni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.